Egy ideje már figyelem a reblog.hu-ban megjelent írásaim olvasottsági statisztikai adatait. Amit az Origo a felületén meghivatkozik, ott nagyobb olvasottsági adatok vannak. Nem tudom, hogy mások írásai milyen olvasottságot érnek el ? Nálam a legtöbb ilyen számadat egy írásnál 4-5000 között van. A tárgyalt témák jelentőségéhez képest úgy gondolom ez viszonylag kis szám. Akkor mi is a szerepe a blognak ?
Azért eszembe jut egy hasonlat is egy filmből. A film címe : A 10-es különítmény, ez a Navarone ágyúi c. film folytatása volt. A film arról szól, hogy a II. világháború idején jugoszláv területen egy angol kommandó fel akar robbantani egy völgyzáró gátat. Szándék szerint a lezúduló víz pedig sodorjon el egy viaduktot, mert azt más módon nem lehet lerombolni. Ezzel akarják a német csapatok átkelését megakadályozni a völgy felett, akik a partizánok ellen indulnának. A kommandó bejut a gát szerelőaknájába és ott elhelyezik a robbanóanyagot. Kijönnek, majd robbantanak. Nem történik semmi. A kommandó egyik tagja mondja, hát ez nem sikerült. A robbantási szakemberük nyugodt, várjunk csak. A repedések már létrejöttek a robbantás hatására és a víz kezdi lassan végezni a munkáját és a vége az, hogy le is rombolja a gátat. A lezúduló víz pedig elsodorja a viaduktot.
Ha egy blog-beli írás jó ötletet tartalmaz, ne gondoljuk, hogy a megjelenést követően azonnal hat, úgy, hogy az eget a földdel egybe szakítja. Azonban, ha hatással van olyan személyre, aki olyan pozícióban van, akinek módja van intézkedni, akkor akár a közösség életére is kiható változás következhet be, egyszer, valamikor a jövőben.
Ennek szellemében nézzünk egy újabb témát, ami a magyar embereket foglalkoztatja: a forgalmi dugók esete.
A közlekedési forgalmi dugók több okból is létrejöhetnek pl. útépítés, részleges útlezárások, sajnálatos balesetek miatti akadályoztatás. Ezek bárhol, bármikor kialakulhatnak, kiszámíthatatlan, ezzel nem tudunk mit tenni, el kell viselni.
Van azonban a forgalmi dugóknak egy fajtája a városi közlekedést jellemző reggeli és munka utáni délutáni csúcsidőszakok, amik rendelkeznek bizonyos törvényszerűségekkel. Ezeknek a dugóknak a megoldásán érdemes gondolkodni.
A magyar Kormány jelenleg foglalkozik az intermodális csomópont projektek /röv.:IMCS /megvalósításához szükséges intézkedésekkel. E szerint több magyar nagyváros IMCS projektek indokoltságának és tervezett műszaki tartalmának közlekedésszakmai felülvizsgálatát végzik el.
Ehhez kapcsolódóan gyakran hallom a rádióban és magam is tapasztalom, mint városban dolgozó, de a vonzáskörzetében lakhellyel rendelkező, hogy a magyar nagyvárosokban is kialakulnak közlekedési forgalmi dugók. Figyelem az ezzel kapcsolatos reagálási kísérleteket az illetékesek részéről, de tény, hogy a forgalmi dugók továbbra is léteznek, a sok negatív hatásával együtt. A dugóban az autók araszolnak, a gépkocsi vezetők dolgoznak indokolatlanul sokszor a kuplung nyomkodásával, eregetik egy helyben a füstöt, a fékek nyomkodásával a fékbetétben lévő azbeszt kopik a városban, szennyezve a levegőt. Stresszes a helyzet. A város útjainak átjárhatósága romlik.
Ha példának veszünk egy vidéki nagyvárost, akkor láthatjuk, hogy ha van várost elkerülő útja, akkor a városi forgalmi dugókat a városban lakók által használt gépkocsik, illetve a vonzáskörzetből a városba érkezők okozzák. Pl. ha a városban van valakinek a munkahelye, akkor az „alvó” településtől a városba és haza ingázik. Úgy gondolom, hogy a városlakók és a városkörnyéki lakosok mozgása eléggé stabilnak mondható. Adott a munkakezdés ideje, amihez érkeznek és távozás is a munkaidő végén. Az általuk használt útvonalakat sem variálják túlzottan.
Az a véleményem, hogy mielőtt bármilyen közlekedéssel kapcsolatos döntésen gondolkodunk, az lenne a fontos, hogy amennyire lehetséges ismerjük meg az emberek mozgásának jellemzőit, igényeit egy adott területen. Ez mind a személygépkocsi használatot, mind a tömegközlekedési igényeket is jellemzi egy-egy időszakban, ami egy terület vonatkozásában bizonyos állandóságot is mutathat.
A városba vidékről beutazó fiatalok a tanintézménybe a tömegközlekedést veszik igénybe. A felnőttek is tömegközlekednek, de ettől el is válhatnak, ha személygépjárműveket használnak rendszeresen. A vidéken élő nyugdíjban lévők már inkább rendszertelenül utaznak a városba.
Kérdésem, hogy mivel a ma embere a számítógépes információ technológiát egyre jobban használja: Lehetséges volna-e olyan számítógépes program létrehozása, városonkénti és vonzáskörzetére vonatkozó illetékességgel, ahova az érintett állampolgárok berögzíthetnék a rájuk jellemző utazási szokásokat, igényeket. Amennyiben a program fel tudná dolgozni ezeket az adatokat, lehetne-e következtetéseket levonni, ezeknek az igényeknek a kiszolgálására ?!
A forgalmi dugókra vonatkozó további megállapításom. Vegyük a saját példámat: a várostól 25 km-re lakom egy kis községben. 07.30 órakor van a munkaidőm kezdete a városközpontban található munkahelyen. Ha elindulok egy órával korábban otthonról, akkor 07.00 órakor már a munkahelyemre érkezem. Tegyük fel, ha későbbre halasztom otthonról az indulást, akkor ha város határához érkezem, olyan tömegű autó van már az utakon, hogy a forgalmi dugóban meglassul a haladás, 07.30-ra a munkába érkezés így már nem tartható. A korábbi 06.30-as indulásnál még nincs a városnál nagyobb tömegű autó, ezért a város határától gond nélkül jutok el a városközpontig. A hazafelé történő közlekedést ez az adott időszakot jellemző helyzet ugyanúgy meghatározza.
Ebből az látszik, hogy nem alapvetően a városi közúthálózattal van baj, hanem azzal, hogy a közutat egy időszakban az áteresztő képességét meghaladó számú jármű akarja igénybe venni.
Az általam említett számitógépes berögzített adatokból lehetne következtetést levonni arra, hogy az ingázások esetén milyen úticél pontok vannak a városban. Hogyan vannak itt meghatározva a munkakezdési időpontok ? Lehetőség lenne-e olyan összehangolt szervezési megoldásokat alkalmazni, ami a kezdési időpontokat egymástól eltéríti ?
Ha eltérítenénk a lehetőség szerint egymástól az érkezési és távozási időpontokat, akkor hatást lehetne gyakorolni az úton levők mennyiségére egy-egy időszakban, a járműtömeg eloszlására tudnánk hatást gyakorolni.
A helyközi közlekedési eszközök túlzsúfoltak. Meggyőződésem szerint napi rendszerességgel az utazók száma, igénybevétel időpontjai /az ingázások / eléggé stabilak. Ehhez kellene igazítani a járatok számát. Véleményem szerint nem megengedhető, hogy olyan számú autóbusz végezze az utaztatást egy-egy viszonylatban, hogy az utasok egy része rendszeresen nem rendelkezik ülőhellyel, rendszerszinten, eleve előre láthatóan.
Más jellegű, de az emberek igényéhez való alkalmazkodás követelményével kapcsolatban eszembe jutott egy régebben hallott külföldi példa. Megépítik a lakótelepi társasházakat. A lakók beköltöznek, majd használatba veszik annak környezetét is. A lakók kitapossák a gyalogos közlekedésnél a gyalogutakat. Ezt követően megjelennek újra az építők és oda készítik el a járdákat ahol a gyalogutak a lakók által kialakításra kerültek. Az ember a mértéke mindennek !
Dr. Csáktornyai Zsolt
2019. január 23.
Jenő község /Fejér megye/
Utolsó kommentek