Jön a tavasz, majd a nyár, búcsút mondunk a „nem szeretem időknek”. Vannak akik tervezgetik a nyári kirándulást, esetleg külföldi utat is. Ehhez akarok egy úticélt ajánlani.

Nem vagyok egy nagy külföldre járó. Édesapám bennünket az öcsémmel, a gyerekeit a Kádár -korszakban elvitt Csehszlovákiába, Lengyelországba /Zakopane/. Nagy élmény volt, kiváló helyszínek. Az öreg vezetett, én az anyós ülésen a térképet forgattam és mondtam az útirányt.

A Fejér megyei Hírlap újságírója volt Gabnai Gábor /már elhunyt /, akinek emlékszem arra az írására, amikor egy cikkben arról írt, hogy nem igényli ő a nagy utazásokat. Ha szabadságon van, akkor nyugodtan kimegy az anyóshoz vidékre. Ott leül a diófa árnyékába és elfogyaszt egy jó hideg fröccsöt. Ez a nyugalom számára többet ér mindenfajta utazásnál.

Kedveltem ennek az újságírónak a rövid megnyilatkozásait az újságban. Megemlítek még egyet.

Arról számolt be az újságíró úr, hogy egy kivizsgálásra be kellett mennie a kórházba. Utcai ruha le, kórházi öltözet fel a betegre, majd fel kellett feküdnie hanyatt az asztalra. Várakozott a vizsgálatra, kétségek gyötörték, hogy most mi lesz. Fölfele nézett, ahol egy lámpa világított. Azon volt egy szó, valami márkajelzés, vagy a cég neve amelyik a lámpát készítette és ezt a szót elolvasta vagy ezerszer. A vizsgálat véget ért, majd közölték vele, hogy felöltözhet, mehet haza. Az újságíró úr ez után villámgyorsan távozott a kórházból, azt mondta úgy, hogy vissza se nézett. Aggódott a vizsgálat előtt, hogy mi lesz vele. Amikor olvastam tőle ezt a két megnyilatkozást annyira emberinek éreztem, hogy tudtam, hogy ezeket a gondolatokat nem fogom soha elfelejteni.

Nem gondolom, hogy minden évben utaznunk kellene, ha van rá szükségünk lelkileg, ha nem. Azért azonban, ha kialakul egy elhatározás az utazásra az jól is sikerülhet, kalandokat, élményeket adhat maga az ismeretlen tájak felfedezése érdekes.

2005. évben már megvolt az 1993-as gyártású diesel Mercedes 124-es gépkocsim, ami még egyébként most is megvan. /Ezt jól megépítették a németek, jól bírja a gyűrődést. Van egy mondás, hogy a Mercedes az autó, a többi autógyártó csak próbálja utánozni./ Ezzel az autóval tettünk egy külföldi kirándulást Ausztriában. 2005. augusztus 13-án felkerestük a Berchtesgaden /Obersalzberg/-ben lévő un. Sasfészket, turista látványosságot.

Emlékszem, hogy egy utazási újságot lapozgattam és az volt a téma, hogy a világban mi az a 10 hely, amit érdemes lenne felkeresni. Ebben a felsorolásban szerepelt Berchtesgaden. Volt a felsorolásban a Niagara vízesés is, de úgy döntöttem, hogy oda most nem megyünk. Maradt a viszonylag közeli Berchtesgaden.

Ekkor az autót már én vezettem. Mondtam az apámnak, hogy ha eljön velem, utazunk. Kérdezte tőlem az öcsém, hogy hova akartok kirándulni. Mondtam, hogy a volt osztrák-német határra, hegyvidékre, Berchtesgaden településre, ahol van egy Sasfészek nevű hely. Az öcsém erre: Akkor megyek én is ! Így végül is hárman tettük meg az utat.

Itt kitérek arra, hogy van egy film a Kémek a Sasfészekben című. A film cím félrevezető, mert a filmbeli történet Werfen-ben játszódik. Az angol kémek egy sziklán épített kastélyba jutnak be, de oda egy kötélpályán lehet feljutni. Az a hely a német titkosszolgálat dél-bajorországi központja volt.

De nem volt az un. Sasfészek. A Sasfészek elnevezés a Berchtesgaden-nél található sziklára épített épületet jelenti és itt nincs kötélpályás megközelítés. Erről azonban még később.

Itthonról úgy szerveztük meg az utat, hogy egy ismerős fogadott bennünket Linz-ben. Első nap ide utaztunk, majd másnap reggel utaztunk tovább a Sasfészekhez. Amikor megérkeztünk Berchtesgadenbe, akkor tanácstalanok voltunk merre tovább. Próbáltuk kérdezni a helyi lakost, de nem értette mit akarunk. Elment mellettünk egy helyi járatos busz és annak az oldalán volt a fotó ahogyan egy sas a karmaival áll a sziklaszirten. Mutattam, hogy ez az amit keresünk. Ebből már rögtön tudta az osztrák, hogy miről van szó. Tájékoztatott, hogy Obersalzberg amit keresünk. Útba igazított, majd mentünk a kijelölt úton. Az út olyan meredek volt, hogy 1-es sebességfokozattal mentem felfelé, de azt hittem, hogy mindjárt hanyatt esünk. Már azon aggódtam, hogyha erre kell visszafele jönni, azt hogyan fogom megoldani. Éreztem a levegőben a gépkocsik fékbetétjének szagát, amit a lefele haladó autók az erőteljes fékezéssel okoztak.

Megérkeztünk egy parkolóba. Az az épület amit otthon a magazinban láttam - sehol. Na akkor megint tanácstalanok voltunk. Hát akkor ennyi, nem keressük tovább ! Aztán mégiscsak dolgozott bennem, hogy a fene egye meg, ha idáig eljöttünk akkor meg is keressük !

Kiderült, hogy tovább kell menni, de saját gépkocsival már nem lehet. Venni kell egy buszjegyet, ami egyben belépőjegy is a Sasfészekbe. Két busz volt. Az egyik felfele vitte a turistákat, a másik lefele hozta. Mivel egysávos volt az út, ezért volt a szerpentines útszakaszon egy olyan öböl, ahol a buszok el tudták egymás kerülni. Mentünk felfelé a busszal ekkor már kezdett a magasság miatt pattogni a dobhártyám. Amikor a buszok felérkeztek és leszálltunk, itt már igen komoly volt a kilátás a hegy alatti tájra.

Ez után következett az, hogy egy kapun át az alagútban mentünk befelé a hegy gyomrába. Egy kb. 15 fő befogadására alkalmas lift segítségével jutottunk fel abba az épületbe amit Sasfészeknek neveznek. Az épületből amikor kijöttünk a látvány fantasztikus volt.

A haza út úgy történt, hogy mentünk vissza Linz-be az ismerőshöz, ahol megszálltunk ismét és másnap reggel indultunk vissza Magyarországra.

Aki vállalkozik ennek a helynek a felkeresésére, annak jó utat kívánok !

Találtam itt a blogok között egy kiváló ismertetőt. Azt is ajánlom megnézni:

http://kirandulo.reblog.hu/lift-a-hegy-gyomraban-fogado-a-sziklaszirten-sasfeszek---berchte

Dr. Csáktornyai Zsolt

Jenő község /Fejér megye /

2019. február 18.

Egy video a Sasfészekről, történelmi háttérrel. 

https://videa.hu/videok/film-animacio/sasfeszek-Kzo5EioqT15QJIJZ