Most következik a fűtési szezon. Számos cikk található az interneten, amely a fűtéssel foglalkozik. Most egy személyes tapasztalatot akarok leírni, aminek a működését több éve alkalmazzuk a családi ház fűtésénél, gázkazán esetén.

A házban radiátorok lettek beszerelve a helyiségekbe a fűtési rendszer régebbi kiépítésekor. A kazán fa,szén tüzelésű volt,  ami a présházban-kazánházban lett elhelyezve. A helyiség alkalmas volt szén tárolására is. Elég nagy a távolság a kazán és az utcafront felőli lakószoba radiátora között. A fűtési csövek és a radiátorok nagyon precízen lettek elhelyezve, ezért a kazánban felmelegített víz mozgatására még un. keringető szivattyúra sincs szükség. A víz a kazánban történő felmelegítés hatására kezd el cirkulálni a rendszerben. A kazántól nem messze van az a függőleges cső szakasz, amelynek a tetején a padlástérben lett elhelyezve az un. kiegyenlítő tartály. A teteje levehető, tehát a vízrendszer nyitott. Ezt a tartályt tágulási tartálynak is nevezik, mert a felmelegítés hatására a víz szintje tud növekedni a tartályban a tágulás fizikai jelenségekor.

A víz a fűtés folyamatában csökkenhet /párolgás/ ezért a fűtési szezon kezdetén ellenőrizni kell a tartályban lévő vízszintet, ha szükséges a tartályba töltéssel lehet pótolni. Természetesen a vizet nem engedjük le a nyári időszakban a rendszerből, mert a vízzel töltöttség akadályozza, hogy a rendszer belülről rozsdásodjon.

Nagy megváltás volt az, hogy a vezetékes gáz bevezetése lehetővé tette a gázkazánnal történő fűtést. Párhuzamosan lett bekötve a gázkazán a korábbi /fa, szén tüzelésű/ kazán mellé, tehát szükség esetén a régi kazán is használható. A gázkazán beszereléskor az un. termosztát lett elhelyezve a lakótérben,  és elektromosan lett bekötve az érzékelő a kazánba. A gázkazánban a 60-80 C fokú víz állítódott elő és indult el a csöveken.  Az általunk kívánt lakás hőmérséklet 20 C volt beállítva a termosztáton.

Nekem nem tetszett ez a működési mód, azért mert a felmelegített víz amire emelte a lakás hőmérsékletét 20 C fokra, és ezt a termosztát érzékelte, aztán kikapcsolta a kazánt, közben olyan mennyiségű melegvizet állított elő, hogy az a lakás hőmérsékletét 20 C fok fölé, akár 25 C –ra is növelte. Ez már magas hőfok volt, és nyitottuk ki az ablakot. Ez már nyilvánvaló veszteség, pénzkidobás volt.

Én arra gondoltam, hogy a termosztátot kiiktatom a rendszerből. A gázkazánon is van egy szabályzó, amely a vízhőfok érzékelésre működik és kapcsolja ki-be a kazánt. Ezt beállítottam 25 C fokra. Amikor alacsonyabb volt a vízhőfok a kazán beindult és a 25 C fok elérésével leállt. Tehát ekkor már nem fordult elő a 60-80 C fokos szint. Mi történt ezzel a 25 C fokos vízzel. Ugyanúgy elindult a rendszerben a cirkuláció. A laktér felől érkező alacsonyabb hőfokkal rendelkező víz beindította a gázkazánt.

A radiátorok nem melegedtek fel nagyon. Ez az alacsonyabb vízhőfokú víz stabilan alakította ki a lakásban a 20 C fokot, és ezt az említett működés fenn is tartotta. A lakás túlmelegedése nem következett be. Tehát a víz maga volt a kazánt vezérlő elem. Előnyök: a stabil, kívánt szinten levő hőfok a lakásban, ingadozás nélkül. Szerintem gazdaságosabb a gázfelhasználás. A gázkazán is többet bír ki, mert nem járatjuk magas hőfokon hosszabb ideig, tehát nem égetjük szét.

Az eszmefuttatást javaslom átgondolni, ha valaki gondolja kipróbálni. Mi évek óta így működtetjük a kazánt, és nem is akarunk a módszeren változtatni.

Dr. Csáktornyai Zsolt 

2019. október 22. 

Jenő községből /Fejér megye/