Egy blogban megjelenő írást akkor tartok megfelelőnek, ha van személyes hangvétele. Nem felmond az írója, valami máshol megjelent hírt, vagy összefüggést. A kijelentéseknek megalapozottaknak kell lenni, a valósággal összhangban. Mégis az írónak lehetősége van a személyes tapasztalatain átszűrve bizonyos következtetéseket megállapítani és véleményt formálni, ami közelebb viheti az olvasót az adott tárgyalt problémához, ezáltal gondolkodásra késztetheti. A meggondolás – az okos ember esetében – alkalmas lehet tevékenységének, hozzáállásának alakítására.

A téma: Hazánkban is sok áldozata van a közúti közlekedésnek. Az elfogadott kijelentés, hogy a gépjárművek műszaki kialakítása, illetve a műszaki vizsgán megfelelőnek nyilvánított járművek esetén elenyésző, hogy műszaki okból következne be a baleset. Tehát elsősorban az emberi tényező az oka a kialakuló baleseteknek.

A közlekedés elkerülhetetlen. Az már személyes döntés, hogy valaki előnyben részesíti a tömegközlekedést, és szándékosan kerüli, hogy valamilyen jármű használatára jogosító engedélyt megszerezzen.

A járművezetési engedélyt megszerzők személyisége nagyon komolyan szerepet játszik abban ahogyan a közlekedésben az általuk irányított eszközzel részt vesznek.

Hallottam olyan megállapítást, hogy aki frissen megszerzett jogosítvánnyal vezet, még igen erősen koncentrál a vezetésre. Az oktató által betanított, bevésett  követelmények közeli élmények, és nagyon meghatározzák a mozdulatokat, viselkedést vezetés közben. A követelmények betartásának összessége azt a célt szolgálja, hogy balesetmentesen tudjon részt venni valaki a közlekedésben. Vigyázzon magára, és másra is, hogy elkerülje a testi sérüléssel járó, vagy anyagi káros baleseteket. Ebben a szakaszban a vezető koncentrációja erős, a megfelelési igénye magas szintűnek mondható általában.

A harmadik szakasz, aki már évtizedek óta vezet balesetmentesen. Kimondható, hogy az elvárásoknak, a szabályok teljes körének olyan módon felel meg, azok úgy beépültek a személyiségébe, ami biztosítja a problémamentes közlekedést. A saját személyiségét és a közlekedési környezet hatásait képes olyan szinkronban tartani, az állandóan változó körülményekre folyamatosan reagálni, ami azt eredményezi,  hogy nem lesz részese közlekedési balesetnek.

A középső szakaszt mondják kritikusnak, amikor a vezető probléma mentesen vezet, és önmaga számára kijelenti, hogy „megy ez”, és lehet, hogy valójában tudása, hozzáállása még nincs azon a szinten, hogy a harmadik szakaszba lépve, illetve azt is túlélve tudjon eljutni arra a pontra, amikor már befejezi a jármű vezetést az élete során.

A járművek technikai állapota, jellege abba az irányba mozdult el - a járművek használatba vétele folyamatában,  hogy az alkalmazható sebesség szintje nőtt. Egy évtizedekkel korábbi konstrukciójú  gépkocsinál pl. a motor teljesítmény kisebb volt, a fékrendszer, a felfüggesztés kezdetlegesebbnek minősült. A járműben utazó vezető saját maga érezhette  a használható sebesség határait, amikor már a jármű haladásában érzékelhetett bizonytalanságot, és érezhette, hogy hol van az a határ,  amíg uralni képes a gépkocsit a haladásban.

A modernebb kocsik azzal, hogy nincs olyan menetzaj, nincs korábban észlelt vibráció, ABS fékrendszer van, stb… A jobb légellenállási  tényezők egy stabilabb haladás érzetét kelthetik, ezért a magasabb sebesség megválasztását a vezetők nem érzik olyan veszély forrásnak, mint korábban.

A fizika törvényei azonban nem változtak. Ha az út nedves, nyálkás, akkor egy megcsúszás esetén nem segítenek a modern megoldások. A jobb fékrendszer sem nyújt minden helyzetben megoldást.

A sebesség megválasztása a vezető jól felfogott döntésén múlik. Hiába lehet menni adott útszakaszon 80 km/h –val a közlekedési szabály szerint,  ha az időjárási körülmények azt nem teszik lehetővé.

Az  is megfigyelhető, hogy a járművezetők  szinte fel vannak pörgetve, amikor az úton haladnak. Szinte egymást hergelik bele a magasabb sebességszinten történő haladásba. Az a vezető, aki próbálna óvatosabban menni az általam említett valamely megfontolásból, a többiek szinte le akarják lökni az útról. A lassabban haladó jármű mozgása szinte forgalmi akadályként jelenik meg az úton. Erre akár még veszélyforrást is lehet aztán belemagyarázni, mert a gyorsabban haladók rendkívül türelmetlen viselkedéssel szinte 5 mp-et sem hajlandóak várni, és haladéktalanul keresik ennek a járműnek a megelőzése lehetőségét. Pl. valaki halad lakott településen, előtte megy az óvatosabb jármű vezető.  A mögötte lévő jármű vezető akkor is ráelőz, ha tudja,  hogy 100 méter megtétele után egyébként letér az útról, és a második háznál van a cél állomása. Az előzés értelmetlen, teljesen felesleges választani az előzéssel járó kockázatot, amikor folyamatos, nyugodt haladással, követéssel el tudna jutni abba a forgalmi helyzetbe, hogy az útról lekanyarodást majd el tudja végezni.

Az a kérésem, hogy körültekintően vezessünk, ami azt jelenti, hogy állandóan elemezzük a környezetet gondolatainkban. A másik járművezető reakcióit is próbáljuk kikövetkeztetni, és ha hibázik, időben tudjunk erre reagálni, és ezzel elkerülni a balesetet.

Vegyünk vissza a tempóból és kövessük azt a kiváló mondást: „ Olyan sebességgel haladj az úton, hogy az Őrangyalod utolérjen !”

Dr. Csáktornyai Zsolt 

2018. december 15.