Orbán Viktor Miniszterelnök Úrnak !
/Nyílt levél./
Tárgy: A magyar miniszterelnök és az USA elnöke találkozójához !
Tisztelt Elnök Úr !
Legutóbbi magyar jogász vándorgyűlés egyik előadásában hallottam, hogy az internet bevezetése előtt arra számítottak a szakemberek, hogy az ismeretekhez történő hozzáférés a szélesebb néprétegeknél is jelentős változást hozhat. Arra azonban nem számítottak, hogy közösségteremtő ereje lehet egy kialakuló interaktív kommunikációnak. Pl. amit Facebook jelenség hozott, illetve az, hogy bizonyos hír-elemzés cikkekhez bárki hozzászólhat, kommenteket írhat, vagyis ki tud alakulni egy nyilvános társalgás, aminek a szélesebb olvasóközönség felé tudatformáló ereje lehet – ráadásul úgy, hogy jelen pillanatban szinte cenzúrázatlanul.
Ennek jegyében már régebben a csaktornyaizsoltdr.reblog.hu című blognak azt a mottót adtam, hogy foglalkozok azzal, „Ami a magyar embereket foglalkoztatja.” Foglalkoztam eddig a focival, a forgalmi dugók okaival, a közúti közlekedéssel stb.../ Most úgy érzem, hogy az Orbán-Trump találkozó elég intenzíven foglalkoztatja a magyarokat.
Az Orbán-Trump találkozó bejelentése után elindult az interneten egyfajta közös gondolkodás, amit szakemberek véleményének internetes cikkek formájában történő megjelentetése indított el. - Miről fognak a vezetők feltehetően tárgyalni ? Az amerikai érdekeknek egy-egy kérdés kapcsán mi szabhat irányt ? Mit vár el az amerikai fél a magyar miniszterelnöktől ? A magyar vezető válaszát mi fogja meghatározni ?
Régebben az országok vezetése – még a legdemokratikusabb berendezkedésű államoknál is - az állampolgároktól eléggé elkülönülten intézte az országos ügyeket, tehát esély sem volt arra, hogy az átlagember a hangját hallassa, mert nem volt meg ennek a szervezetszerű kerete. A döntések véleményezésére nem volt mód, arra, meg abszolút nem, hogy a döntések előtt gondolatok kifejtésével esetleg hatást lehetett volna gyakorolni a vezetőre. Ez azonban most a szemünk láttára megtörténhet, hiszen vélhetően a miniszterelnök úr is, mint bármely más magyar átlagember internetezik, és a témával kapcsolatban megjelenő gondolatok hatást gyakorolhatnak rá is.
Az Amerikai Egyesült Államoknak a mérete, túlhatalma okán számára elsősorban önmaga a fontos. Politikájában minden döntésének ez a vonatkoztatási pontja. Mások érdekeit is hajlandó előmozdítani, de abban saját érdekeik megvalósulását akarják látni.
Mi Magyarország érdeke, amihez az USA-nak köze lehet ? Ennek a kérdésnek a megválaszolásához a pillanatnyi helyzetet, csakis történelmi léptékekben érdemes szemlélni. Lehetnek közvetlen célok, amit artikulálni is lehet és olyan is lehet, amit fontosnak tartunk, de elrejtjük magunkban, azonban cselekvésünk irányát meghatározhatja.
Csurka Istvánnak még életében a Magyar Fórum c. hetilap 2. oldalán közölt írásait érdeklődéssel szoktam olvasni. Hozzászólt napi eseményekhez is és ennek hazánkra, népünkre gyakorolt hatását szokta elemezni. Hosszabb idő alatt felvette az olvasó az írónak a gondolatmenetét, és ha történt valamilyen napi aktuális esemény, akkor szinte ki lehetett következtetni, milyen lesz annak az író részéről a megközelítése, kb. milyen következtetésre fog jutni. Csurka István irodalmár volt és ezekben a cikkekben fel is használta írói képességét. Ez a tulajdonsága elég komolyan kiemelte a különböző hetilapok íróinak táborából. A Trianoni-békediktátum által okozott károk máig hatnak. /A feldolgozó ipar központi régióban maradt, az elcsatolt területek nyersanyagbázisa nélkül. Lokálisan ez mind a két területet sújtotta./ Csurka István ezzel kapcsolatban azt mondta, hogy visszaegyesíteni hazánkhoz ezeket a területeket ma lehetetlennek tűnik. Azonban a visszaegyesítés gondolatát állandóan fenn kell tartani, mert a történelem kereke fordulhat olyan módon, hogy ebből realitás lehet. /Pl. tv-ben Kun Miklós sorozatában említették, hogy Hruscsov vissza akarta adni a Kárpátalját, de Kádár János ezt az elképzelést nem fogadta el. A mindenkori magyar vezető így nem viselkedhet./
A Magyar Királyság, mint középhatalom feldarabolása azért történt, hogy a németeknek a nemzetközi konfliktusokban ne legyen egy erős szövetségese. A népünk központi területén kell az életszínvonalat olyan magasra fejleszteni, hogy a leválasztott részek népességének vágya legyen a központhoz csatlakozni, részesülni a fejlődésben.
Én még nem jártam Erdélyben, de rokonom aki volt ott, azt mondta egy magyarlakta vidékről – Te, ott egy másik Magyarország van ! – Bement egy boltba, és előtte állt egy férfi vevő. A magyar bolti eladó hölgy a rokonomat kérdezte, hogy itt álló román férfit nem érti, tud –e segíteni ? Én ? – kérdezte a rokonom – nem tudok, mert én is magyar vagyok.
Nagyhatalmak döntése volt a területek elcsatolása, ezért reálisan, hogy visszakapjuk azokat, ez is nagyhatalmak döntésén alapulhat. Ezzel tisztában vannak a környező területet szerző - haszonélvező - országok, ezért érzékenyen figyelik a mindenkori magyar vezetés, és a nagyhatalmak egymáshoz való viszonyát. A vezetők találkozóinak menetét, annak minden rezdülését, eredményét. Az orosz vezetéshez való jó viszonyulás helyes, és az USA irányában is hasonló pozitív légkör kialakítása érdekünk nyilván.
Az elemzők hivatkoztak az amerikától történő fegyvervásárlásra, mint lehetséges tárgyalási témára. Az amerikai hadiipar jó működése otthon náluk munkahelyeket jelent, és amelyik elnök a hadiipari termékeknek piacot szerez, azt elismerik, támogatják a választói. A hírekben hallottak alapján Románia már vásárolt a drága Patriot rakétákból. De tudják a románok is, hogy mivel tudnak az amerikaiaknál jó pontot szerezni.
Egy korábbi korszak terméke az alábbi könyv, de vannak benne jó megállapítások.
Nyerges János: Zöld posztós csatatér /1986. Gondolat könyvkiadó/
/ Fülszöveg/
A szerző csaknem négy évtizeden keresztül tárgyalt a magyar kormány nevében a tőkés és a szocialista partnerekkel. Könyvében a nemzetközi tárgyalások "anatómiájával", vagyis politikai, szociológiai, lélektani, technikai és történeti vonatkozásaival ismerteti meg az olvasót. Tapasztalatból tudja, hogy az ügyek kimenetelét jelentős részben az dönti el, hogy mennyire felkészült a tárgyaló. Mivel Magyarország meghatározó módon függ külgazdasági kapcsolatairól, alapvető érdekünk a "zöld posztós csatatér" alapos megismerése. "Hazánknak számottevő saját erő híján egyetlen kereskedelempolitikai tőkéje - a magatartása. Politikai álláspontunk, gazdaságpolitikánk következetessége értékes és gazdasági súlyunkat jóval meghaladó, valódi partnerekké tett bennünket" - olvashatjuk az előszóban. A szerző reméli, hogy az olvasó jobban megérti, és talán meg is becsüli azt, aki az ő nevében és az ő érdekében fáradozik a zöld posztós csatatéren.
A tanulmányaim során találkoztam egy érdekes megjegyzéssel. Amikor egy kérdést vizsgálunk és azzal kapcsolatban ki akarjuk alakítani álláspontunkat, döntést akarunk hozni, ebben az esetben a legszélesebb körben meg kell próbálni beszerezni azokat az információkat, tényezőket, amik arra jelenségre hatnak, meghatározzák. Amennyiben valamilyen tényezőről nincs tudomásunk, pedig a valóságban az hatást gyakorol arra jelenségre, helyzetre, akkor ezt a tényezőt a gondolkodásunkban nyilvánvalóan nem tudjuk figyelembe venni. Lehet tehát, hogy a gondolatmenetünkkel nincs probléma, de mégis juthatunk helytelen következtetésre.
Továbbá az elkövetkező vezetői találkozóhoz megemlítek egy írást, ami a 2019-es Kincses kalendáriumban jelent meg. A címe: A kézfogás története. Ebben külön rész foglalkozik Trump elnök agresszívnak minősíthető kézfogásával. Pl. egy találkozásuk során Merkel asszony kezét megragadta, nem engedte azonnal el, és a másik kezével paskolgatta. Ezzel próbálta már itt beszélgető partnerét zavarba hozni, a média jelenlétében érzékeltetni, hogy ki itt a főnök. Egy ilyen viselkedés a későbbi tárgyalás menetét is be tudja folyásolni.
Ezzel foglalkoznak internetes elemzések is. Pl. az egyikben említik, hogy Putyin elnök felkészült Trump kézfogásából és talán jól kijött a dologból. Idézek a cikkből:
Az ingatlanmágnás beiktatása óta világhírűvé vált keménykedő, agresszív kézfogásáról, amit Putyin úgy védett ki, hogy a bal kezével megszorította a széket, amin ült, hogy véletlenül se tűnhessen a gyengébbik félnek. A kézfogóról egyébként készült egy fotó is, ami további kérdéseket vet fel. A képen ugyanis úgy látszik, mintha Trump a mutató ujjával rányúlt volna az orosz elnök ingére, amire konkrét magyarázatot eddig senki nem tudott adni.
A pécsi JPTE jogi karán tanított jogelméletet az akkor már idős Szotáczky professzor. Itthon tartózkodtam egy pénteki napon és hezitáltam, hogy ő tart egy kétórás előadást, és ezért elinduljak-e Fehérvárról Pécsre csak azért, hogy az előadását meghallgassam ? Végül beültem a kocsiba és mentem. Nem bántam meg, hogy így döntöttem. A professzor arról beszélt, hogy két fajta ember létezik: 1./ érdek-vezérelt és 2./ érték-vezérelt. Az érdek-vezérelt tör előre, mondhatjuk úgy „megy keresztül tökön-babon”, csak az érdekeit nézi. Az érték-vezérelt rendelkezik valamilyen fajta belső érték-rendszerrel és döntési helyzetekben akkor is ehhez ragaszkodik, ha egy adott döntés éppen nem szolgálja az érdekeit. A másik embert amikor próbáljuk rossz kifejezéssel élve „kezelni”, akkor viselkedésünket irányában segítheti ezen kategorizálás érvényességének a tudata.
Sok sikert kívánok a Trump Elnökkel történő megbeszélésekhez !
Tisztelettel :
Dr. Csáktornyai Zsolt
Jenő község/ Fejér megye/
2019. május 10.
Utolsó kommentek